Hallok egy zenét, és ihletet kapok. Annyira jó dolog :) már kellett. Több rövidebb versecskét is írtam az egyik este, most megosztom valamelyiket.
Tinta
Dőlnek a feles szavak,
mint papírra a tinta.
Vigyázz, nehogy beigya,
mert nem lehet kitörölni.
Nyomot hagy, mint egy csepp kölni.
Elfáradt rostjai közé beül,
s nem menekül mire belőle kerül.
Karmaival benne ragad,
az idő vas foga alatt.

Elképzelni sem tudom, hogy mért írtam ezt, de legalább feladom a leckét.


Hullámzó éned végiglök az életeden,
nincs benned egy cseppnyi türelem sem.

Vannak az életben olyan időszakok, amikor egyszerűen képtelen az ember lenyugodni, lehiggadni. Csak megy tovább, tovább, mindaddig, amíg olyan akadályba nem ütközik, amin képtelen átjutni. Ilyenkor kénytelen lelassítani, megfontoltabb lenni, és összeszedni magát. Néha jó egyedül lenni, néha pedig szükségünk van egy barátra, a tanácsaira, a véleményére, a bátorítására az akadály túloldaláról. Hiszen a barátaink mindig lelket öntenek belénk. Sokszor felhúznak minket a földről, és ott vannak, ha kellenek. :)
Mindig bebizonyítom magamnak, hogy a túlzott tervezés nem jóó, nem ér semmit, mivel tuti, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy terveztük. Ennél már csak az rosszabb, amikor nagyon beleéled magad valami bizonytalanba. A végén úgyis egy hatalmas koppanás hallatszik majd. :S Mindig, mindenki azt mondja, hogy fel kell állni, tovább kell menni, ne légy szomorú! Ez egy nagy baromság szerintem. Mi a francért nem élhetnéd meg az érzelmeid? Mért ne érezhetnéd magad szomorúnak, ha épp az vagy? Ha nem fojtod el, akkor jobb lesz :) Persze nem engedhetjük el magunk mindig, de visszatartani sem jó a könnyeket, ha épp azok akarnak kitörni belőlünk. Ha rossz a kedvem, szeretek csendben lenni, zenét hallgatni, vagy esetleg kiírni magamból az egészet.
Most nincs rossz kedvem, bár úgy kifejezetten jó sincs. Épp zongoraszót hallgatok a neten, nem ismerem, de szép. Hát nem valami vidító dallamok...valahogy ha behunyom a szemem, valamiféle végtelenséget érzek közben, érdekes, mondhatom. A zenével annyiféle különböző érzelmet lehet kifejezni, szenzációs :) Legszívesebben megtanulnék szinte az összes hangszeren játszani, most valahogy úgy érzem. Majd ha nyugdíjas leszek, lesz is rá időm kb.  :D
Most pedig elmegyek aludni, mert végre lenyugodtam a széépséges zongorajátéktól. :) 2011.06.18. 23:48

Kitört a nyári szünet!!!! Hihetetlen, de ezt is megértük, viszont furcsa, mert még egyáltalán nem érzem... :( A hétvégén Balatonon voltam maminak segíteni leköltözni a kisházba a nyárra. Elég fárasztó egy dolog, mit ne mondjak...
Vannak napok, amikor legszívesebben az ember csak egyedül lenne, zenét hallgatna, vagy bármit tenni, csak egyedül lehessen, na én most pontosan így érzek. Éppen zenehallgatás közben zabáltatom magam a sok kis rohadt szúnyoggal a teraszon. xD Épp 22:33-van, és nem is vagyok túl fáradt, csak kicsit lassú... és annyira jó, itt a sötétben ücsörögni, és hallgatni ezt a számot, már vagy negyedszerre: Adele-Rolling in the Deep. Most nagyon passzol a hangulatomhoz az egész hangzása.  Furcsán, nagyon de nagyon lassan telik az idő számomra, már régen éreztem ezt. Érdekes módon nem érzek semmit, egyszerűen az üresség kavarog bennem. Na ez most jól jött ki, hiszen az üressgé nem tud kavarogni...vagy mégis? Eszembe jutott, hogy még régebben írtam, vagyis próbálkoztam írni egy pár sort, amiben a van kavargás:
"Kavargunk, mint kósza porszem,
a  csillámló napsütésben.
A szél darabokra tépi mindenem,
ami fáj, ami képtelen -
képként jelenik meg,
ami mind csak végtelen..."
Van egy másik is, ami talán hasonló kicsit, legalábbis egymás után íródtak.
"Száguldó szélvihar töri át a blokádot,
táguló szemlélet örvénylik, ahogy látod.
Pusztító, emésztő tüzet hajt,
mely felperzseli a kies talajt.
Remegek, mintha az évszázad ereje lenne bennem,
s mindenem egyszerre elvesztem,
ahogy az elsöprő viharban állok,
és ismerős hazát már nem találok.
A hiányt mégis kitölti valami,
egy pár kavics halmai.
Lesimult, letisztult felület,
üresen tátongó szakadék sziluett.
Megjelenő ábránd lebeg pára párnán,
s tovaszáll jövő szárnyán."
Néha, ha visszaolvasom néhány írásom, nem ragad magával az az érzés, ami akkor hatalmasodott el rajtam, amikor épp lefirkantottam azt, de ez a pár sor, most megint aktuális számomra...
Vannak emberek, dolgok, vagy információk, akik egy szempillantás alatt ki tudnak rángatni egy egészen már hangulatba, vagy legalább egy fokkal élőbb hangulatba... :)