Furcsa, hogy néha te magad sem tudod, hogy mi bajod van. Csak érzékeled, hogy nincs minden rendben, ráadásul a környezetedben élők is folyton emlékeztetnek rá, és kérdezgetik, hogy minden rendben van? Minden oké? Nekik sem tudsz többet mondani, mint saját magadnak, sőt, inkább egy kis magányra lenne szükséged. 

Múltkor, estefelé kiültem egy könyvvel a Balaton partra. Elképesztően megnyugtató, ha csak hallgatod a strandolókat, és nézed a felhőket, vagy a lemenő nap sugaraitól csillámló víztükröt. Szinte feltölt, energizál, és visszaültet az élet hintájára. Miközben ott ücsörögtem, észrevettem, hogy rengeteg kisgyerekes család fürdik, inkább pancsol a sekély vízben. Élvezet volt figyelni, hogy milyen aranyosan, gondtalanul, felszabadultan, a mindennapos problémákra nem gondolva játszanak a szülők a csemetéikkel. Olyan megmagyarázhatatlan boldogság fogott el, és örültem, hogy igenis léteznek olyanok, akik tényleg törődnek a családjukkal.

 :)