2012. január 17., kedd

végre...egy este...és írok

Hihetetlen, hogy mostanában nem írok, nemcsak ide, de még verset sem...Nincs ihlet, nincs idő, és kedvem sem nagyon...na meg miről is írjak? BÁRMIRŐL....a lehetőségek korlátlan tárháza az élet, ahonnan minden nap lehetne valamit kapni, hideget-meleget, jót-vagy kevésbé jót. Vannak dolgok, amik csak úgy elkezdenek inspirálni, megfognak, és szavakba kell öntened az érzéseket, melyeket kiváltanak belőled. Most azért írok, hogy eltereljem a gondolataim, hogy ne folyton annak a filmnek (Becstelen Brigantyk) a képkockái legyenek a szemem előtt, amit kb. 20 perce néztem meg. Nem is mondanám rá, hogy jó film, de megérte megnézni, viszont, ahogy vége lett, az első gondolatom az volt, hogy SOHA többé nem akarom látni, a lelkemben olyan mély nyomot hagy, hogy nincs szükségem rá, hogy ott legyen, persze nem drasztikusan, de mégis ottmarad egy heg. Vidám zenéket próbálok hallgatni, működik is, de nem felejtem most el egy ideig, ami most bennem van.

Ma spanyol fakton belekukkantottunk egy kisfilmbe az El Camino zarándokútról, melyen részt vett a tanárnőnk is. Érdekes, hogy mindenki más okokból járja végig az igen hosszú utat, van, aki mélyen vallásos, de akadnak olyanok is, akik csak egy új fejezet kezdetének tekintik az életükben ezt a megpróbáltatást. Bennem is felkeltette az érdeklődést a film, vagyis inkább amit bemutat, hogy vajon milyen lehet látni azokat a csodás vidékeket, saját magad tenni meg minden egyes lépést azon az úton, melyen már milliók jártak előtted? Valószínűleg iszonyatosan próbára teszi a türelmed, a kitartásod, az elszántságod, DE ha megcsinálod, akkor az a te, és csakis a te érdemed, nem másé,- na jó, még esetleg azé, aki bíztatott, ha épp lógott a nyelved, és eleged volt abból, hogy a 625. vízhólyagod nő a lábadon- de ez mind nem számít, ha már elérted a célod.
CÉL...elgondolkodtató, minek kell, mihez kell, mi is az? MINDENHEZ kell egy cél, ahhoz, hogy ne csak légy a világban, hogy ne csak a TE világodban élj; és kezdj valamihez a léteddel, használd ki az erőd, a kapacitásod addig, amíg fiatalon azt éred el, amit csak kívánsz, akarsz, és TESZEL is érte! Szükségünk van mindig sok-sok kis célra, ami motivációt ad a nagy cél, a végcél eléréséhez, egyfajta kapaszkodóul szolgálnak az élet útvesztőiben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése